Going out

Going out. Kimenni? Ki menni? Elmenni otthonról? Mit is jelent?!

Amerikában többször előfordul, hogy nem otthon eszik az ember, hanem elmegy egy (gyors)étterembe ebédelni vagy vacsizni, sőt a reggelit sem szokatlan étteremben tölteni. Persze nem kötelező elmenni enni. De az itteni rohanó világban sokszor nincs idő otthon főzőcskélni.

Mit is esznek ezek az amcsik? Azaz miért olyan SAD (Standard American Diet) az étkezés itt?

Reggeli: tükörtojás/rántotta, palacsinta, bacon, kolbász, bisquit (ami egy könnyebb pogácsához hasonlít), leöntve gravy-vel (ez egy olyan szósz, amit úgy készítenek, hogy a kolbász vagy bacon kisütésekor nyert zsiradékot besűrűsítik liszttel és tejjel). Ja, és ne felejtsük el a müzlit.

Ebéd: szendvics.

Vacsi: ez a nap fő étkezése. A leves nem jellemző. Inkább egy saláta vagy chips & salsa (a salsa egy mexikói, paradicsomos, kicsit csípős mártogatós szósz) az előétel. Mindig az van, hogy 'mit kívánsz?'. Mexikói/olasz/hamburger/sushi/kínai/pizza? Ahol mi lakunk nincs sok jó étterem, így most már meguntuk azt, hogy mindig elmegyünk enni. Persze kényelem szempontjából nagyon szupi, viszont sem a pénztárcámnak, sem azt úszógumimnak nem tesz jót a mindig máshol/étteremben való étkezés. De nem fogok hazudni, nagyon fincsi kajákat lehet kapni itt. Most a kedvencem nasim a baconbe tekert csípős paprika (jalapeño) krémsajttal töltve. Következő bejegyzésben leirom a receptjét. Szupi vendégváró kaja.

Visszatérve az étteremben való étkezésre, itt nagyon szupi rendszert találtak ki arra, amikor sokan próbálnak egyszerre leülni, de az étterem tele van. Meg kérdezik, hogy hányan ülnek majd egy asztalhoz, majd megmondják, hogy kb mennyit kell várni, mire leültetnek. Aztán leírják a neved - én mindig Danny-t mondok, mert a Fanni mindig Feni-nek mondják, és nem szeretem - és odaadnak egy kis szerkentyűt, ami rezeg, világít és hangot ad ki, amikor készen állnak a fogadásodra.

Az "all you can eat" éttermekből is van bőven. Annyit eszel, amennyit akarsz. Ez a terülj, terülj asztalkám dolog király. Csak nehéz megállni, mert a szemem mindig többet kíván, mint amit meg tudok enni. Meghagyni az ételt nem szeretem, nem úgy neveltek, de itt akkora adagok vannak, hogy nehéz megenni mindent.

Leöblíteni ezt a sok kaját természetesen "annyit iszol, amennyit akarsz a cukros löttyökből" módon lehet. Csak kapsz egy poharat és kedvedre töltheted meg annyi kólával, amennyi csak beléd fér.

Nem túl egészséges mindez, sőt sokszor az autóban eszünk/esznek itt az emberek, mert kényelmes és gyors. Ahogy már említettem, itt rohan mindenki. Semmi sincs közel a bolt és a posta 5 percre vannak egymástól KOCSIVAL. Így nagy szükség van az autókra; szinte abban élnek. Ezért rengeteg étteremben lehet kocsiból rendelni. De nem csak az ebéded rendelését tudod elintézni az autóból, hanem sok más dolgot is. De ez már megintcsak egy következő bejegyzés témája lesz.

Most befejezem a gondolatmenetemet. Remélem kaptatok egy ízletes falatot Amerikából!

See ya soon!

Reggeli az IHOP etteremben. Nyamm nyamm.

Sonic gyorsétterem. Nemcsak gyors, hanem csak autóból lehet rendelni innen. 

Ez aztán AMERIKA! <3

Édes burgonya és zöldségek sajttal és tejföllel. 

Burito bowl. CHIPOTLE. Az egyik kedvenc gyorséttermem. Még egészséges is. 

Nem könnyű

Pár hónappal ezelőtt már írtam az USÁba való beutazáshoz szükséges vízumokról röviden. Nekem a legfrissebb tapasztalatom a családi "gyerekmentes" bevándorló vízum (ezután csak vízum). Tudom, hogy nem mindenkinek éppen ez kell, de hátha pár magyarnak tudok segíteni a procedúrában azzal, hogy megosztom a tapasztalataimat.

Viszont arra fel szeretném hívni a figyelmet, hogy egyik vízum eset sem egyforma, és én nem az a forrás vagyok, akire támaszkodhattok, mivel az én történetem elég egyedi. Amikor az én vízumomra jelentkeztem, akkor Koreában éltem, így mindent az ottani rendszer szerinte kellett és lehetett elintézni. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb nagykövetségen hasonló a helyzet, de például azt tudom, hogy egyes dokumentumokat postázni kell az államokba Magyarországról($$$).

Maga a procedúra nem egy olcsó mulatság; a vízumkérelem elindítása, a vízumra való jelentkezés, az orvosi vizsgálat, egyes dokumentumok angol nyelvre való fordítása és a rejtett költségek, mint pl. a papírok nyomtatása, az utiköltség, postázási költség, a dukomentumok előkészítésével töltött idő és még sorolhatnám. Viszont mindez nem is garancia arra, hogy mindezek után egy bevándorló vízummal térsz haza.

Miért ilyen nehéz és bonyodalmas ez az egész? Okold az Amerikába illegálisan bevándorló embereket. Nem csak a gazdaságot rontják, hanem az Amerikába vágyó tisztességes külföldieknek is megnehezítik a dolgát. Ezért van az, hogy sok túristát még a repülőtéren is visszafordíthatnak. Szomorú vagyok, mert egyik ismerősömmel is ez történt előző hónapban és még most is sokkol a dolog.

Na de térjünk a lényegre. Megpróbálom minél részletesebben leírni, hogy nekem hogy működött a vízumkérelem, amiről van néhány weboldal, de ez pl sokat segített. Ebben a szituban a házastársad amerikai (vagy zöldkártya tulajdonos), te pedig külföldi (magyar) vagy.

1. lépés:

A férjednek, vagy a feleségednek egy petíciót/kérelmet kell benyújtania azért, hogy megnézzék, hogy jogosult vagy e egyáltalán a bevándorló vízumra, és hogy megnézzék, hogy tényleg szerelemből házasodtatok e össze, nem pedig csak a zöld kártya miatt.

Ezt a kérelmet az I-130-as dokumentumon nyújthatjátok be. Mivel a budapesi Amerikai Nagykövetségen nem üzemel USCIS iroda, így postázni kell a kérelmet.

Tipp:

Rakj a borítékba mindenféle iratot, ami alátámaszthatja a kérelmet, még akkor is, ha nem kérik (fényképek, Facebookról kinyomtatott oldalak, e-mailezés, stb.). Ha hiányzik valami a borítékból akkor újabb postaköltséggel, vagy akár a kérelem megtagadásával kell számolni.

Befizetni sem felejtsd az összeget! Nem sárga csekken, hanem banki csekken kell befizetni, ha jól tudom, de ennek nézz utána, mert nekem nem így kellett.

Néhány dokumentumnak elég a fénymásolata, de sokat eredetiben kell benyújtani és nem adják vissza. "a copy" sima fénymásolatot jelent (pl. A copy of a passport - Egy útlevél összes oldalának a fénymásolata). "A certified copy" pedig az eredeti dokumentumot kéri, nincs köze a fénymásolathoz. Javaslom, hogy a nem magyar nyelvű születési anyakönyvi kivonatot és a házassági kivonatot NE fordíttasd le, hanem kérj egy újat, mivel a fordíttatás többe kerül, és amióta EU-s tagállam Magyarország, azóta ezeket a doksikat 3 nyelven adják ki. Sajnos én ezt nem tudtam, és Koreában 20,000 Ft-ért fordíttattam le az eredeti születési anyakönyvi kivonatomat, míg egy új kivonat 2,000 Ft-ba került volna...

USÁba való utazás előtt kb 6 hónappal kezdd el mindezt, de lehet hogy több idő kell. Nekem nem kellett postázni semmit, mert Szöulban van USCIS iroda, így összesen 3 hónapba telt minden, és 1 hónap alatt dolgozták fel az I-130-amat.

2. lépés:

Miután elfogadták a kérelmet, e-mailben vagy postán értesítenek.

Ezután kell egy olyas valakit választanod, aki reprezentál téged.... mint a bíróságon. Képviselhet családtag vagy akár magadat is képviselheted. Nekem nem kellett ilyes valakit választani, így erről nem tudok bővebben.

3. lépés:

Ezt a lépést sem így kellett megtennem, így nem tudom, hogy hogyan kell pontosan csinálni. De postán vagy banki csekken be kell fizetni a vízumkérelem összegét. Ebben benne van a feldolgozás, a papírmunka, stb. Sok pénz, ebből gazdagodik meg az ország....

4. lépés:

Ebben a lépésben, miután már összegyűjttöttétek a kellő dokumentumokat, több dolgot is el kell intézni.

a) Interneten ki kell tölteni a DS-260-as nyomtatványt, amiben fontos kérdések mellett azt is megkérdezik, hogy akarsz e illegális cselekvést végezni az USÁban.... na, erre ki az a hülye, aki igent válaszol!?!

b) Affidavit of Support: Ez a doksi, nagy kétségbeesést okozott nekünk. Valahol olvastam, hogy az Amerikán kívül szerzett fizetést nem fogadják el, így Danny szüleihez fordultunk, akikkel kitöltettük ezt a doksit, de végül felesleges volt, mert elfogadták Danny koreai fizuját. Egyébként ezzel a dokumentummal azt bizonyítjátok be, hogy ha valami baj történik (baleset, halál, stb) a bevándorló személlyel, akkor van, aki fedezze a költségeket.

Tipp: nagyon fontos, hogy az amerikai házastársad 3 évvel a vízumkérelem előtt bevallja Amerika felé is a keresetét. Általában, ha az illető külföldön dolgozik, akkor nem kell majd adót fizetni, ha az adott országban fizeti az adót, de akkor is be kell jelenteni a külföldi feizetést. Ha ez elmaradt, akkor visszamenőleg is be lehet nyújtani az adóbevallást, csak ez is hosszít a procedúrán. (Tapasztalatból írom, gyerekek, nem játékból! :-P)

c) Fontos dokumentumok összegyűjtése (ezeket nem kapjátok vissza, szóval nélkülözhető doksikat küldjetek be): A vízumot megkapni kívánó személy születési anyakönyvi kivonata, kettőtök házassági anyakönyvi kivonata, válási papítok (ha van), börtönben vagy katonaságon letöltött időről szóló papír (ha van), útlevél fénymásolata (nehogy beküldd az eredeti útleveled!!!), 2 útlevél fénykép (51x51 mm) és erkölcsi bizonyítvány (annyi, ahány országban éltél hosszabb ideig 16 éves korod után). És az angol fordításokat se felejtsétek.

Jé, most nézem, hogy ezeket a doksikat e-mailben is be lehet küldeni.... ez megkönnyíti a feladatotokat! DE postázni is lehet.

5. lépés: 

Ha az NVC feldolgozta a beküldött dokumentumokat és semmi sem hiányzik, akkor értesítenek és eztán jön az interjú....

Én nagyon féltem ettől a lépéstől, de végül is kérdeztek 3-at és mehettünk is.

Viszont van mit felkészülni rá... Két "dolgot" kell majd magatokkal vinni. 1. Az összes doksit, amit beküldtetek e-mailben vagy postán, eredetiben!!! (Ha postán küldtetek be eredeti doksiat, akkor azokat már valószínűleg elküldte az NVC a nagykövetségre, de kérdezzetek rá, nehogy hiányozzon valami!) 2. Az orvosi vizsgálatról szóló NEM felbontott borítékot. (Meg van adva, hogy melyik kórházban végzik el az orvosi vizsgálatot (vért vesznek, röntgent csinálnak, stb). Kapsz egy borítékot, amit TILOS felbontani. Azt kell majd elvinni a nagykövetségre és ez határozza meg, hogy meddig léphetsz be a vízummal Amerikába. Általában 3 vagy 6 hónap ez az időszak, tehát amikor már ott jársz, hogy elmész az orvosi vizsgálatra, akkor tudd, hogy mikor akartok utazni. Repjegyet nem érdemes előre megvenni, mert ki tudja, hogy milyen gikszer jön közbe...

Az interjúra online kell jelentkezni, és a házastársadnak is ott kell lenni. Az útleveleteket ne felejtsétek! Majd abba nyomtatják bele a vízumot, amit ott kell majd hagyni és kipostázzák később. 

Én az IR-1 vízumot kaptam, mert Danny és én már több mint 2 éve házasok voltunk amikor jelentkeztem a vízumra, de van a CR-1, ami a friss házasoké. Az IR-1-nal 10 évre kaptam meg a zöldkártyát, a másikat 2 év után újítani kell. 

Hú, biztos kihagytam egyes részleteket. Olyan sokféle szituáció van! De arra gondoljatok, hogy ha nem érdekházasságot kötöttetek, akkor minden rendben lesz! Én napokat töltöttem el a felkészüléssel, és hogy minden simán menjen. Javaslom, hogy ti is olvassatok utána más, megbízható forrásokból is, vagy kérdezzétek meg a nagykövetséget, hogy ha valami probléma van, akkor ők tudnak tanácsot adni. Good luck!

A buszon utazás az nagyon laza

Sziasztok!

Ma (és most) jó kis kalandban van/volt részem. Amerika nem híres a tömegközlekedésről, viszont hála Istennek Odessaban van egy két járat ami elvisz ide-elvisz oda. Most épp munkavállaláshoz szükséges drogvizsgálatra megyek. Hú de félek. Haha.

De busszal kell elmennem, mert még csak tanuló vezető vagyok, és Danny dolgozik. Itt a felnőtt tanuló vezetőknek elég ha egy nagykorú mellett gyakorolják az autó vezetést. Én persze járok tanárhoz, de nem lenne kötelező. Majd erről is próbálok írni hosszabban.

Na mindegy,  szóval buszozom. Először lekéstem a buszom, mert az interneten nincs pontosan feltüntetve a pontos menetidő. Szerencsére a következő buszmegálló elég közel volt ahhoz, hogy gyalog utólérjem a buszom. A sofőr egy kedves mexikói nő, a menetjegy 1 dollár 25 centbe kerül, jegyet nem kaptam; a pénzt csak bele kellett dobom egy perselybe. A busz pisi szagú, de (nem) meglepő módon Magyarországa emlékeztet.

Na épp szállok le, megpróbálok egy két képet csinálni, és később beillesztem.

Szép napot nektek: 

Fambina

A cím és néhány kifejezés ebből a dalból származik, amely az öcsémre emlékeztet, aki nagyon hiányzik. A busz kereke csak körbe forog: 

Update: Később egy elég undok sofőrrel utaztam haza, bár látszott, hogy a vállán hordja a világ összes baját. Viszont csináltam képeket, így jobban itt lehettek velem. 

Másfél hónap

Már másfél hónapja Amerikában élek. Kevés időnek hangzik, de bevallom, nem voltam még ilyen elfoglalt életemben. Most kezdem érezni, hogy lelassult az élet.

Augusztus 31-én érkeztünk, reggel. Hála Istennek az összes csomagunk megérkezett, és a bevándorlás során sem kellett sokat várnunk. Habár az egyik bevándorlási hivatalnok megjegyezte az orra alatt: „Another immigrant!?!” – azaz „Megint egy bevándorló?!?”. De csak annyi volt a dolgom, hogy egy szobában megvárjam, hogy lepecsételjék az útlevelembe ragasztott vízumomat, és tintás ujjlenyomatot vegyenek. Aztán egy kedves hivatalnok elmagyarázta, hogy ezentúl már bármit csinálhatok az Egyesült Államokban és felelősségre is vonhatnak. Ennyi. 10 perc és mehettünk is.

Danny szülei vártak a repülőtéren, aranyosak voltak, jó volt őket újra látni mind nekem és Dannynek. Természetesen szivesebben láttam volna a családomat a kapu másik oldalán, de most nem annak volt sora. Meglepetésemre Danny öccse nem várt minket otthon, csak vacsira jött át. Más a kultúra, itt máshogy mutatják ki az egymás iránti szeretetet. Sebaj, Dannyt nem zavarta a dolog; ő azt mondta, hogy úgyis nagy vacsi lesz, nem érdemes előbb jönnie.

Még aznap elmentünk bevásárolni a „híres” Walmart-ba, aza az amerikai Tescoba. Nem ez az első eset, hogy ott jártam, de teljesen elfelejtettem, hogy milyen az itteni vásárlási kultúra. A legfurcsább dolog, hogy rengetegen szeretnek beleszólni a személyes ügyeidbe. Az ott dolgozók megkérezik, hogy hogy vagy, elvárják, hogy tőlük is megkérdezd. Mindenki túl kedves mindenkivel.

Egy öreg nénike meghallotta, hogy egyfajta müzliről beszélgetünk Danny anyukájával. Már a kezünben volt a doboz, de a nénike úgy érezte, hogy meg kell mutassa, hogy hol találjuk azt a müzlit. Haha. Aranyos, de senki nem kérdezte. Nem akarok szemétnek tűnni, viszont ehhez nem vagyok hozzá szokva. Danny sem. Csak kedvesen mosolyogtunk, és megköszöntük a „segítséget”.

Pihenés képpen később bekapcsoltuk a TV-t. Kíváncsi is voltam, hogy milyen reklámokat és műsorokat játszanak. A legszörnyűbb felfedezésem az volt, hogy majdnem mindegyik reklámban mutogatnak a cégek egymásra. Főleg a telekommunikációs cégek. Például a T-mobil reklámjában azt mondják, hogy „Mi jobbak vagyunk, mint az AT&T (mint a Vodafone vagy Telenor), mert mi gyorsabb internetet kínálunk kevesebb pénzért. Szerintem ez gusztustalan, bár látom, hogy Amerikában simán megengedett. Magyarországon is tuti volt már ilyen reklám, de az egyik cég ki nem mondaná a másik szolgáltató nevét a saját reklákjában. A gyógyszergyártó cégek is valószínűleg fizetnek a hosszadalmas reklámokért, mivel a csak vénnyel kapható gyógyszereket is reklámozzák, ám ebben az esetben az összes mellékhatást fel kell sorolni érthetően, nem hadarva. Tárgyilagosan kijelentik, hogy mire való a gyógyszer, hogyan segíthet, mi a hatóanyag, ja és azt hogy néhány esetben halált okozhat. Ez a legtöbb gyógyszernél fennáll, tudom, csak fura kimondva hallani.

Azon a héten bankba is kellett mennünk. Elég volt csak a kocsinkkal beállni egy „drive through” ablakhoz, ahol hangszórón keresztül beszéltünk az ott dolgozó nőhöz. A csekket, amit be kellett adnunk, egy csövön keresztül beszippantották, és már mehettünk is tovább. Haha

Fontos volt az is, hogy legyen egy autónk. Mi a Toyota egyik hibrid autóját választottuk. Nagyon örülünk neki, szuper a fogyasztása, biztonságos és kényelmes. Már több mint 2000 mérföldet utaztunk vele, és reméljük, hogy sokáig jól szolgál majd minket.

Speaking of mérföld.... Eléggé zavar, hogy itt nem a metrikus rendszert használják, de már kezdek belejönni. 2 lbs az 32 ounces. Érted?

Biztos van még miről írnom, és a fentett említett dolgokat is lehetne hosszabban tárgyalni, de kezd ez a bejegyzés hosszú lenni, így elköszönök. Remélem szép napotok volt/van. Nekem még itt a délután, ti meg már szunyókáltok. Akkor inkább azt mondom, hogy jó éjszakát! 

Visszaszámlálás